Félelem

Azt mondta Rejtő Jenő (P.Howard) “csak az nem fél, akinek nincs fantáziája.”

Fél, félelem…

Nem egész, hiányzik az ellenpontja, nincs egyensúlyban.
A duális szemléletű világunk ékes példája, nyelvünkben tetten érhető.
Fél-elem.

Hová tűnt a másik fele?

Mikor érzed magad úgy, hogy benned van a félsz? Amikor nem találsz kapaszkodót, amikor nincs viszonyításod, amikor úgy érzed egyedül vagy.

Várod a segítséget? Keresed, hogy a külvilág miként segíthetne neked? Pedig a külvilág csak azt mutatja meg, hogy nem vagy egyedül, hogy mennyire vagyunk szellemi és anyagi lényeg egyszerre. A félelem benned lakik. A kétségeidből (na tessék a másik szó) táplálkozik. Az állandó méricskélésben elveszíted a valódi irányt, a valódi nézetet. Szóval amikor az egység, ami benned lakik, az agyalás, a méricskélés miatt ketté válik (kétségbe esel)azonnal a jövőt firtatod.

Én inkább azt mondom az nem fél aki a fantáziáját a jelenben éli meg és nem a még meg sem történt jövőben.

Aki egységben van önmagával. Hiszen tudja, hogy mindennek van következménye, mely kiegyenlíti cselekedeteit, gondolatait.

A múlt és a jövő, számomra nem a hátam mögött van és nem előttem, hanem az utam két oldalán. Mintegy pálya.
És nem is halad egyik irányba sem. Meglepően statikus. Egyszerre jelenik meg benne az idő végtelensége és hiánya is.
MOST van, állj készen!
Standby.