Szabadon

„Nem az a szabadság, hogy azt teheted, amit akarsz, hanem hogy nem kell megtenned amit nem akarsz.”

mondta, Rousseau. 

Van aki vadnak, van aki szabadnak születik. Vagy ez is csak illúzió?! Mit jelent szabadnak lenni? Hogy megteheted azt, amit a kedved tart? Vagy nincs rajtad hatalom, nem ural téged senki? 

Már ebből is látszik, hogy mennyire tág értelmezése van szociológiai, erkölcsi, vagy fizikai, jogi nézőpontból. 

Amit felszabadítónak érzünk és a szabadság érzését adja, azt a belső autonómia, a lelki szabadság teremti meg. 

Szeretjük körbevenni magunkat számunkra biztonságot adó körülményekkel. Érzelmekkel, tárgyakkal. Szép várakat, elefántcsonttornyokat építünk, gondolván; ami nem ér el minket az nem is szab nekünk határt.  

De, ami megvéd az be is zár.  

A szabadság is döntés kérdése. A döntésed felelősséggel jár. 

És ez a legnehezebb, felelősséget vállalni magunkért. Ezért amikor megjelenik a döntés lehetősége azonnal félelemmel reagálsz és kezdődik a bezárkózás, a visszanyúlás a régihez, az ismert ám, de idejétmúlthoz. Jellemzően fordítva reagálunk mint kéne. A kétségre és félelemre nyitással és nem bezárkózással kellene válaszolnunk.   

A szabadság az önálló döntés lehetősége.  

Amikor felismered a döntésed következményeit és annak felelősségét vállalva cselekszel, gondolsz: SZABAD VAGY. 

A félelemmentesség, a nem ragaszkodás felszabadít. A nyugalom, a belső harmónia kivetülése nem sodor kétségek közé.  

Maradj középen, és légy készen a változásra!