Azt mondták

Azt mondták, hogy milyen jó lesz, mert amikor bezárkózunk akkor megváltozik majd a világ és mélyebb lesz a szeretet az emberekben. Megértik az élet lényegét, az együvé tartozást. Értékelni kezdik a szeretet legkisebb egységét; a családot.

De ez pont olyan mint amikor azt várják az embertől, hogy engedje el mindazt ami megnehezíti az életét, csak éppen fogalma sincs arról hogy miként fogta meg és tartja azt.

Igen, mégis azt látom, hogy az emberekben a szeretet helyett félelem és kétség táplálta harag, agresszió tombol. Fogalma sincs miként kell szeretnie. Pedig azt mondták csendesedés es nyugalom jön. Mi történt? Mi romlott el?

Egy picit szeretném, ha elgondolkoznátok és megértenetek mi is a valódi szeretet, honnan ered.

Vajon mindenki tudja, mi az a szeretet?

A szeretetet sok más érzelem kíséri. Így aztán sokan összekeverik a kötődéssel. De a szeretet nem függvénye annak, hogy szeretnek-e minket, vagy viszonozzák-e mindazt amit mi érzünk. Ha a szeretet függésen vagy kötődésen alapszik, akkor instabil. Ha ez az érzékeny egyensúly megbillen akkor úgy érezzük nem szeretünk már. Tehát, ha nincs bennünk elvárás akkor nincs ami megingasson. A szeretet feltétel nélküli. Mint ahogy a szülő szereti a gyermekét, akkor is amikor az rosszat tesz.
Ezt a képességet kell kifejleszteni magunkban.

A szeretet gyakorlása ott kezdődik, hogy először önmagunkat szeretjük. (Ez szokott elmaradni.) De nem nárcisztikus, önimádattal.
Ha a valódi szeretetet keressük akkor a nem az apró, átmeneti élvezeteket kell keresni, hanem a boldogságot.
Az élet maga a boldogság művészete.
Amikor már képesek vagyunk önmagunk szeretetére, jöhet a mások szeretete.

Szeretetünk egyetemleges. Nincs előjele. Mindenki felé ugyanúgy kell megnyilvánuljon.
Fontos látni azt a hálót ami nem csak a családot, a szeretteinket köti össze, hanem mindenkit.
Csak gondolj arra, hogy bármit eszel, használsz az valakinek a munkája által került eléd.
Amikor elkezdjük ezeket értékelni és érezni, megjelenik a hála, majd a boldogság érzése, ezzel együtt az aggódás is. Ez vezet az egyetemleges szeretet felé.

Nos először meg kell tanulnunk boldogságot kívánni önmagunknak;

– Milyen nagyszerű lenne, ha boldog volnék, és meglenne az okom a boldogságra!
– Kívánom, hogy boldog legyek!
– Képes legyek arra, hogy boldogságot adjak saját magamnak!

Amikor ez már megy akkor elkezdhetjük ezt mások felé is fordítani.

1. Először szeretetünket azokra irányítjuk, akiket kedvelünk.
2. Utána az összes olyan ember felé, akikkel naponta találkozunk, de semleges érzéseink vannak velük kapcsolatban.
3. Ezután megpróbáljuk a szeretet kifejlesztését azok iránt is, akiket egyáltalán nem kedvelünk.
4. Legvégül szeretetünket a világ valamennyi élőlényére (tehát nem csak emberekre) irányítjuk.
Ilyen módon nem csak saját magunk és a közvetlen környezetünkben élők iránt leszünk képesek szeretetet érezni, hanem minden élőlény iránt.
Figyelni kell. Már a kialakulásukat is. Érzelmi tudatosságról beszélünk.
Önuralmat gyakorolni, hogy az ártó gondolatok szavak cseledetek helyett szerető együttérzést tápláljunk. Magyarul, tudni kell hogy vannak bennünk kártékony jelenetek, de azok is a részeink és át lehet alakítani őket szerető együttérzéssé. Különösen a kártékony, negatív embereken lehet jól gyakorolni.
Nos, ez elhozza a csendet, a boldogságot, a nyugalmat.
Maradj középen, állj készen!