Bogáncs a kertben

Kirándulni voltam. Tavaly. 

Most tavasz van. Meglepődve vettem észre, hogy a kertünkben nemkívánatos vendégek telepedtek meg.  

A Bogáncs. Igen, isten minden teremténye, ha helyet talál hát legyen, „virágozzék minden virág”! 

A bogáncs egy olyan szúrós akadós kis termés, bolyhos kis izé. Mindenbe beleakad. Jó messzire jut, kérés nélkül is utazik. 

Igen ám, csak ahogy elszaporodott mindent elnyom és tönkretesz ami hasznos. Értem én, hogy a művelt, ápolt talajon neki is jobb de, hívatlanul érkezett.  A kiránduláskor a nadrágom szélen hoztam haza, kéretlenül, a maga akaratából rácsimpaszkodva utazott az ígéret kertjébe.  Most meg az a feladat, hogy valahogy kigyomláljam onnan. 

Szóval ez a bogáncs pont olyan mint mások befolyása, véleménye, nem kért beleszólása, melyet aztán akaratlanul beviszünk az életünkbe, ott elburjánzik és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egy szedett-vedett berekben lakunk. 

 Ezért azt mondom, hogy a jártadban-keltedben rád akaszkodó dolgokkal csínján bánj. Ne vidd be a kis kertedbe, ha az nem oda való, mert kiirtani már sokkal nehezebb lesz. 

Az ember maga is gyakran olyan mint egy kis bogáncs. Igen, kis szúrós szőröket növeszt, hogy megvédje magát a külvilágtól, nehogy valaki megközelítse, megérintse. Aztán azt látom, hogy ezek a kis bolyhos vackok, amiket növesztett mindenbe beleakadnak. Mások véleményébe, hatókörön kívül eső problémákba, … . Amik aztán jó messzire viszik önmagától, céljaitól. 

Sokkal jobb lenne ha sima gömbök, magok lennének az emberek akik nem védekeznének, hanem nyitva, figyelemmel, kellő önismerettel néznének a világra.  

Gyomirtáshoz eszközök kaphatók! Ugyanitt bogáncspolírozást vállalok. 🙂 

 

Jelige: Bogáncs az egész világ! 

 

 

Maradj középen!