Egy pillanatra

– Hahó, állj már meg! Ne rohanj már! Csak egy pillanatra… figyelj, nem akarok eladni semmit.
Köszi. Nem akarlak feltartani, de észrevetted, hogy átrohansz az életen?
Neked mindent gyorsan kell csinálni és tökéletesre, naná.
Mikor áltál meg utoljára megcsodálni a lét szépségét. Egy napkelte, egy napnyugta egy kedves mosoly, … Jaj, ne mondd már, hogy neked erre nincs időd. Szép autó, szép ház, ja-ja értem, de ha már megvan mikor örültél neki? Sok a gond, a gyerek, a melo, ez az oltás izé. Persze.

Emlékszel a sulira?

“Névsorolvasás; Zordzebra Jánoska? Jelen” Zárkózott Katinka? Jelen”
…

Hol vagy jelen? Itt vagy testben, beragadva az anyagba?
Hol vagy?

A jelen megélése a lélek kiteljesedését jelenti. Igen és magad is elmormolod, hogy milyen lelketlen a világ. Az mert mindenki rohan, kergeti a távoli jövőt, fogalmatlanul tekintget hátra az elmúltba. Nincs kiteljesedés, és a lélek nem jelenik meg.

Állj meg egy pillanatra, végy egy mély léleKzetet! Nézz körül hagyd, hogy a benyomásaid legyenek, hogy be tudd azonosítani önmagad. Aztán engedd ki a lélekkel teli lélegzetedet! Töltsd meg vele a teret, engedd meg a pillanat örömét és oszd meg másokkal is.

– Jól van. Köszönöm, hogy megálltál és jelen voltál, ha csak egy percre is.
Minden jót! Viszlát!

Maradj középen!