Jó ez?

Átlényegülnek az érzelmekkel, jó ez?

Már megint az érzelmek. Ja, hogy mindig azok kavarnak be?

Nincs azzal gond, csak talán nem jól használod? Miért használnád?! Az érzelmek megélése, vagy azok helyes egyensúlyba hozása lehet fontosabb?

Mert most a példa kedvéért maradjunk a hétköznapjainknál; mit tapasztal az az ember például, akit azért rekesztenek ki mert még nem sikerült oltással, vagy egyéb módon védettséget szerezzen. Szégyenkezik a család, a társadalom előtt. Rejtőzik.
Szeretne szeretni, ölelni, felszabadultan élni, de mindig rápirít valaki, vagy már nem is kell, mert működik az magától is. Szégyene van.
Sarokba szorul, és vagy magát vagy másokat kezd bántani. Szavakkal, érzelmekkel, tettekkel….

A világ, a politika is játszik az érzelmeinkkel.
Megkülönböztet, cinikus módon megjelöl, humorérzéke híján, antiszociálisnak, vagy bűnösnek mond.

De mindenki a boldogságot keresi.

Minden ember szeretne boldog lenni és elkerülni a szenvedést. Úgy kellene élnünk, hogy ne alakuljanak ki nemkívánatos tudatállapotok, hanem előnyös tudatállapotok jöjjenek létre és maradjanak fenn. Az a tudatállapot ami elkedvetlenít, megzavarja a nyugalmat, feszültté teszi az embert és testi tüneteket okozhatnak, nemkívánatosak. Akár fizikai vagy szóbeli megnyilvánulásokat eredményezhetnek, melyek kárt okozhatnak magunknak vagy másoknak.
Szerintem, ha a boldogság megoldása az elmeállapotunkban rejtezik, akkor a gátját is ott kell keresni.
Éppen ezért figyelni kell az érzelmek kialakulására. Érzelmileg tudatossá kell válnia mindenkinek. A kártékony, ártó érzelmeket nem elfojtani kell csupán egyensúlyban tartani, így megkíméljük magunkat és a környezetünket egyaránt az ártalmas hatásoktól.

Mindezt elérni egyszerű. Csak maradj középen!